- Shaucsa – tisztaság… külső és belső tisztaságról van szó…a test külsőleg mosakodással, belülről pedig ászanákkal és pránájámákkal tisztítható meg. Az ászanák gyakorlása jó erőnlétben tartja az egész testet és eltávolítja a túlzások következtében felhalmazódott mérgező anyagokat és szennyeződéseket. A pránájáma megtisztítja és átszellőzteti a tüdőt, oxigénnel teliti a vért és tisztítja az idegrendszert.
- Szantósa – megelégedettség…
- Tapasz – hév, belső tűz, aszkézis… a tapas tudatos erőfeszítést jelent az Istennel való végső egyesülés elérésére valamennyi vágy felégetésén keresztül, ami e cél útjában áll. A méltó cél az életet megvilágosulttá, tisztává és istenivé avatja. Ilyen cél hiányában a cselekvésnek és az imádkozásnak sincs értéke. A tapasz nélküli élet olyan mint a szeretet nélküli szív. Tapasz hiányaban a tudat nem érhet fel az Úrhoz.
- Szvádhjája – önmagunk és a szent iratok tanulmányozása…a szvádhjáját gyakorló személy saját élet könyvét olvassa, miközben saját maga írja és állandóan át is dolgozza azt. Az életre vonatkozó egész látásmódja megváltozik. Kezdi fölismerni, hogy minden teremtmény valódi rendeltetése a hódolat és odaadás, s nem pedig az élvezetek hajszolása. Meglátja az egész teremtés isteni jellegét, s önmagában is felfedezi az istenit, megértve, hogy őt is ugyanazok az erők mozgatják, mint az egész világegyetemet
- Ishvara pranidhána – önmagunk Istennek szentelése.. az Úr neve olyan mint a nap, amely eloszlat minden sötétséget. A hold akkor teljes mikor szemben áll a Nappal. Az egyéni lélek is akkor tapasztalja meg a teljességet, amikor az Úrral szemben áll. A cselekedetek jobban tükrözik valakinek a személyiségét, mint a szavai. A jógi megtanulta, hogyan szentelje minden cselekedetét az Úrnak, így azok a benne is ott rejlő isteni természetet tükrözik.
B.K.S Iyengar, Light on Yoga